A lánccsatlakozás működési elve.

1. Szerkezeti összetétel és hálószerkezet
Dupla lánckerék és közös lánc
A lánccsatlakozó két, azonos fogszámú lánckerékből és egy közös görgős láncból áll. A két lánckerék a hajtótengelyre, illetve a hajtott tengelyre van rögzítve, az erőátvitel pedig a lánc összekapcsolásával valósul meg.
A görgős lánc fogak összekapcsolásának elve
A lánc görgője a lánckerék foghornyába van ágyazva, és a forgatónyomaték a gördülő érintkezésen keresztül továbbítódik a súrlódási veszteség csökkentése érdekében.
A lánc belső és külső láncszemei ​​felváltva hálózzák össze: amikor a belső láncszem hüvely érintkezik a lánckerék fogaival, ez egy merev erőátvitel; ha a görgő és a foghorony össze van kötve, akkor enyhe radiális eltolás kompenzáció megengedett.

2. Erőátviteli jellemzők és előnyei
Hatékony erőátvitel

‌Nincs rugalmas csúszás‌: A rácsos sebességváltó elkerüli a szíjcsúszás problémáját, az áttételi arány pontos, a hatékonyság pedig több mint 98%-ot is elérhet.
‌Nagy teherbírás‌: A fémlánc nagy nyomatékot tud továbbítani (például a GL típusú tengelykapcsoló elérheti a több tízezer Newtonmétert).
Elmozdulás kompenzációs képesség

‌Radiális eltolás kompenzáció‌: A lánc rugalmas kialakítása lehetővé teszi a tengelytáv ≤1,3%-os radiális eltérését a két tengely között.
‌Szögeltolás kompenzáció‌: A maximális szögeltérés általában ≤1° (a szöget szabályozni kell, hogy elkerüljük a fogak kihagyását).
‌